Eger - 2009. augusztus 20.

Elkészült az utólsó pillanatban a Scrapbook.hu - "Legszebb nyári élményem" kihívásra a digitális scrapbook oldalam. Annyi fantasztikus élményt nyújtott az idei nyár, hogy nem volt könnyű választani. Inkább úgy mondanám, hogy az egyik legszebb élményem volt, az Egerben töltött augusztus 20-a.

Megnéztük a Város a Város alatt kiállítást. Az Eger alatt húzódó 147 km hosszú pincerendszer egy részét. Fantasztikus volt, igaz hozzá kell tennem, hogy az idegenvezető anyira érdekfeszítően mesélt, és annyira humorosan, hogy ittuk minden szavát. Így tényleg kihagyhatatlan élményben volt részünk, és el is határoztuk, hogy mindenképp visszatérünk 2013 februárjában, ahogy az idegenvezetőnk javasolta. Aki Egerben jár, vagy a környékén, ne hagyja ki! A pincerendszerben készült fotókból is tervezem, hogy készítek egy külön scrapbook oldalt.

Majd felsétáltunk a Dobó térre. Útközben muszáj volt megállni a Mc Donald's-ban :-) Ez az én gyengém, ha nagy ritkán az utamba kerül, nem bírok neki ellenállni. És még poharat is adtak ajándékba. Ez a másik mániám. Ha valamihez ajándékpoharat csomagolnak, azt nekem muszáj megvennem. Még jó hogy fogyó eszköz, mert már nem férnénk a lakásban a rengeteg pohártól.

A Dobó téren, a Bormustra keretében, rengeteg (24-et számoltam) pincészet borát lehetett megkóstolni. Nagyon hangulatos volt, ahogy a szőlőkkel, virágokkal feldíszített, gyönyörűen kivilágított kis "faházak" között sétáltunk. Vettünk 1 boros poharat, melyen az Egri logó és "Az Egri Bor Ünnepe" felirat volt látható. (Poháár!!! jó napom-pom volt :-)) Azért csak egyet, mert Jocó volt a sofőr, ő most nem ihatott. Vettünk hozzá 4 érmét is (200 Ft /db). Gondoltam majd veszünk még, ha elfogy. És mivel az édes borokat kedvelem, elkezdtük vadászni, vajon melyik pincészetnél tudunk édes bort kóstolni. Hamar kiderült, hogy édes fehér bort, nem igazán készítenek Egerben. De azért minden pincészetben megkóstoltatták velem a félédes, és a száraz fehér borukat, jelszóval, hogy elég édes ez, kóstoljam csak meg. Jégbornak, me g se híre se hamva nem volt. Végül visszamentünk az első helyre, és a számomra legfinomabb borból kértünk még. A Károly Róbert Pincészet - Zenit nevű késői szüretelésű fehér bora vitte el nálam a pálmát. Borozgatás közben megnéztük a tüzijátékot, ami nagy sikert aratott. Maradt egy érmém is emlékbe.
És itt az oldal amit a borkóstolóról és a tüzijátékról készítettem:

Felhasználtam:
Krisssz - testvérek
Ramona - Magical Dreams (masni a szőlőkön)
Saját kézírásom

A Síkfőkúti szállásunkra menet még betértünk az Attila kútra is, friss forrásvízért.
Szóval jó kis este volt. (A délelőtt egy külön történet.)